Mese: Állatmesék (fórum)

Szeretettel köszöntelek a Mesedoboz közösségi oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 143 fő
  • Képek - 295 db
  • Videók - 431 db
  • Blogbejegyzések - 200 db
  • Fórumtémák - 43 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,
DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET
Mesedoboz vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Mesedoboz közösségi oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 143 fő
  • Képek - 295 db
  • Videók - 431 db
  • Blogbejegyzések - 200 db
  • Fórumtémák - 43 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,
DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET
Mesedoboz vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Mesedoboz közösségi oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 143 fő
  • Képek - 295 db
  • Videók - 431 db
  • Blogbejegyzések - 200 db
  • Fórumtémák - 43 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,
DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET
Mesedoboz vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Mesedoboz közösségi oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 143 fő
  • Képek - 295 db
  • Videók - 431 db
  • Blogbejegyzések - 200 db
  • Fórumtémák - 43 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,
DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET
Mesedoboz vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Állatmesék

Ezt a témát [Törölt felhasználó] indította 6 éve

rövid állat mesék...

Hozzászólások eddig: 40

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 2 hónapja

A kérkedő medve
A róka az erdőben csatangolt. Kiért az erdőszélre. Meglátta a medvét - az ott állt egy fatönk mellett, és magában beszélgetet. Fülelni kezdett a róka. A medve csak áll, és így kérkedik: - Nincs a világon erősebb nálamnál! Én vagyok a legnagyobb, a leghatalmasabb! Nem félek senkitől, senki elől nem szaladok el. „Lám csak, a vén kérkedő! - gondolta a róka. – Megállj csak, majd megmutatom én neked, hogy van nálad erősebb is!'' Odafutott a medvéhez, mélyen meghajolt előtte, és megkérdezte: - Mit mondtál az imént, medveapóka? - Azt, hogy mindenkinél erősebb vagyok! - Úgy van, apóka – mondta a róka -, ez igaz! Nincs nálad, erősebb az egész erdőn! - Az egész világon sincs! - bömbölte a medve. - Ó, apóka, van, azt mondják, van! - Ugyan ki erősebb nálam? - Az ember. - No, mutasd meg hát nekem azt a híres embert! - Gyere, megmutatom. Kilépett a medve meg a róka az országútra. A róka az út menti bokorhoz vezette a medvét, és megkérdezte: - Látod-e, apóka, ezt a sűrű bozótot? - Látom. - Itt elrejtőzünk, és várjuk az embert. - Jól van - felelte a medve. Bebújtak a bozótba, és meglapultak, és meglapultak. Alighogy leültek, látják öreg emberke lépeget az úton, ősz öregecske, fél lábbal sántít, mankóra támaszkodik. A medve gyöngéden oldalba taszította a rókát, és megkérdezte: - Ez az ember? - Dehogy ez! – Felelte a róka,- Ez csak volt valamikor. Most már feleakkora sincs, mint az ember. . . Hadd, menjen békével, mi pedig várjunk tovább. Tovább gubbasztott hát a bozótban a róka meg a medve. Várták az embert, kémlelték az utat. De az ember még mindig nem mutatkozott. Unta már magát a medve, elálmosodott. Már éppen el akart szunyókálni, amikor a róka megbökte a vállát. - Ne aludj, apóka! Vigyázz, közelít valaki az úton! Egy kisfiú haladt arra, egy öklömnyi kisfiú. Nézte a medve, és megkérdezte a rókától: - Ez az ember? - Nem, apóka - mondta a róka,- Hogy volna ez ember! Ez majd csak lesz. Most még negyedakkora sincs, mint egy ember… Hadd, menjen a maga útján, mi meg várjunk türelmesen. Tovább vártak hát a bozótban. Elunta magát a medve. Dörmögni kezdett, mérgelődni. - Hallgass, apóka!- mondta a róka. – Ne mérgelődj! Most már biztosan jön az ember! Kikukkantottak a bozótból, hát egy fehér lovon ülő fiatal vadászt pillantottak meg. A vadász vállán tegez, benne nyílvesszők, kezében pedig íj. - Látod, apóka, ez az ember - mondta a róka. - Nézd! Kiugrott a medve a sűrűből, két lábra állt, és bömbölt egy hatalmasat. A vadász lova megugrott, a rókának minden szőre szála égnek meredt, olyan rettenetes volt a medvehangja. De a vadász rá se hederített. Lefogta a lovát az ügyes vadász, hegyes nyílvesszőt húzott ki a tegzéből, és célba vette a medvét. A nyíl a medve fülét lyukasztotta át. Felordított a medve fájdalmában, és futásnak eredt. A róka ott ügetett mellette, és nevetve kérdezte: - Ott az ember, apóka, miért nem nézed? - Ó, róka, nem nézhetem: a szemembe esett valami! - felelte a medve. És futott, ahogy csak inai bírták!

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 3 hónapja

Jékely Zoltán: A három pillangó

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.
De hirtelen beborult az ég. Közeledett a vihar.
- Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.
- Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.
Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.
De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.
- Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.
És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:
- Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
- A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.
Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;
- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!
A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.
- Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.
Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:
- Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.
Erre a fehér pillangó így felelt:
- Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsemhogy elhagyjuk egymást.
A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.
- Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a szívtelen tulipán így felelt.
- A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.
- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.
Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.
Süss fel nap, süss fel nap,
Szárogasd meg szárnyamat,
Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.
S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap.

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 3 hónapja

Szutyejev: A három kiscica

Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér
meglátott egy egeret,
és - uccu neki! - utána futottak.
A kisegér beugrott a lisztesládába.
A kiscicák - hopplá! - utána.
A kisegér elszaladt.
A ládából pedig három fehér cica mászott ki.
A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát,
és - uccu neki! - utána futottak.
A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe.
A kiscicák - hopplá! - utána.
A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből
előbukkant három fekete kiscica.
A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát,
és - uccu neki! - utána ugrottak.
A halacska elúszott, és a tóból kimászott
három csuromvizes kiscica.
És a három vizes kiscica elindult hazafelé.
Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak:
egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 4 hónapja

Ugorjunk árkot!

Történt egyszer, hogy a farkas, a róka és a nyúl versenyeztek, hogy ki tud
nagyobbat ugrani. Hosszú, széles árok volt az erdő szélén.
Odaállt a róka a partjára, és így kiáltott:
– Hosszú lábam, rövid fülem, lompos farkam, hopp! De nagy ez az árok!
Zsupsz, már bele is esett. Utána a nyúl ugrott.
– Hosszú lábam, hosszú fülem, suta farkam, hopp! De nagy ez az árok!
Ügyesen átugrotta, és már futott is tovább. Utoljára ugrott a farkas.
– Hosszú lábam, hosszú fülem, hosszú farkam, hopp! De nagy ez az árok!
Odapottyant a róka mellé. Mély volt az árok, nem tudtak kijönni, és már nagyon éhesek
voltak. A róka kitalálta, hogy ha a farkas segít neki kimászni, akkor majd kihúzza őt is. A
farkas ráállt a dologra, a hátulsó lábaira ágaskodott, a róka pedig a hátára kapaszkodott, s egy
ugrással kinn termett az árok szélén. Úgy szaladt, hogy hátra sem nézett, a farkas pedig még
most is várja, ha azóta meg nem unta.
(Magyar népmese)

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 9 hónapja

Gazdag Erzsi: A cinke meg a szél

Tölgyfa ágán üldögélt a cinke. Tollát borzolgatta a szél. Fázott.
- Hú, de hideg vagy - mondta a szélnek -, bizony fújhatnál melegebbet is!
- Elég meleget fújtam a nyáron - felelte a szél. - Most tél van, hideget kell fújnom.
- Ne mérgelődj - mondta a cinege. Az a bajod, hogy mindig mérgelődsz, aztán megöregszel időnap előtt. Úgy jársz, mint a héja, aki a hegytetőn lakik.
- Hogyan járt a héja? - kérdezte a szél, és suttogóra fogta a hangját, hogy jobban hallhassa a cinege meséjét.
- Úgy járt, ahogy mondom. Mindig csak mérgelődött, vijjogott, s egy szép napon megártott neki a sok méreg, kihullott a tolla, megöregedett. Most ott gubbaszt a hegy tetején. Nem tud felrepülni, mert a szárnya tollát is elhullatta. A kánya mesélte, ő látta. Sajnálta is szegényt. Háromszor is elkiáltotta, milyen kár érte: "Kár, kár, kár!"
- Milyen ostobaság - süvöltötte a szél. - Tudnivaló, hogy én nem szorulok semmiféle tollakra, ha repülni akarok!
- Másképpen is pórul járhat az ember a méregtől. Nem hallottad a vakond esetét?
- Nem hallottam. Meséld csak el! - kérte a szél. S most már egészen elhallgatott, úgy figyelt a cinke meséjére.
- Itt lakott vadrózsabokor tövében. Véletlenül vájta az alagútját a bokor töve alá. Későn vette észre, hogy a gyökerek útját állják. De ettől úgy megmérgesedett, hogy csak azért is ott akart lakni, ahol a rózsabokor. Addig erősködött, míg dühében befúrta a fejét két ikergyökér közé, de visszahúzni már alig tudta, a gyökerek ráfonódtak a nyakára, és csak nehezen menekült meg.
- A mezei pocoktól hallottam a történetet. Ugye milyen elszomorító?
- Ostobának elég ostoba történet - visította a szél.- Rám egy cseppet sem vonatkozik. Hiszen nem lakom a föld alatt.
- Hohó! - kiáltott a cinege - te is befújkálsz minden lyukba. Ha nem is a föld alá, de minden ág közé bebújsz. Szeretném tudni, mi örömet találsz az ilyen gyerekes bújócskában? Te, aki olyan hatalmas vagy, hogy a legmagasabb sziklára is játszva fölléphetsz, akár egy óriás! Mégis itt töltöd a kedvedet ezen az alacsony tölgyfán. Félek, hogy máris megöregedtél, és nem futja az erődből magasabb kirándulásokra.
No de erre már a szelet is elfutotta a méreg.
- Sajnálom, hogy szóba álltam veled, kis ostoba. De minek is hallgattam itt unalmas és semmitmondó meséidet? Át kell ugranom a Kárpátokba, vár rám az északi szél. Még majd elkésem miattad! S ezzel süvítve elszáguldott. Nyomában olyan csendesség támadt, hogy még a levegő is megenyhült kicsikét.
A kicsi cinege éppen csak erre várt. Összerendezte szétborzolt tollacskáit, szárnya alá dugta a fejét. Aludni készült, mert közben egészen besötétedett.
- Szél nélkül valahogy csak kibírom ezt a hideg téli éjszakát - suttogta vidáman.

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 9 hónapja

Szutyejev meséje: A gomba alatt

A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle,
Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt. és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.
Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához
- Hangyácska, Hangyácska engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
- Már hogyan is engedhetnélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen hogy elférek alatta?!
- Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott.
futva jön Egérke.
- Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
- Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
- Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni.
Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
- Nincs már több hely!
- Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
- Na jól van.
Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a nyúl ugrott ki a tisztásra és meglátta a gombát
- Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
- Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
- Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte
- Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
- Nem itt bújt el?
- Ugyan, hogy bújt volna ide?
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A Hangya elgondolkodott, és azt mondta:
- Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mind az öten elfértünk!
- Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki.
Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján a Béka ült, és jóízűen nevetett:
- Ó, ti okosok! Hiszen a gomba....
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.
Mindannyian a gombára néztek és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 10 hónapja

Osztozkodik a róka (magyar népmese)

Az üveghegyen innen, a selyemréten túl volt egy rengeteg erdő. Ebben a rengeteg erdőben, annak is a kellős közepén élt egyszer egy öreg medve. Ennek az öreg medvének volt két fia. Ezek egyszer elhatározták, hogy elmennek világgá szerencsét próbálni. Odaálltak anyjuk elé, elbúcsúztak tőle illendően. Az öreg medve megölelte fiait. Lelkükre kötötte, hogy soha el ne hagyják egymást. Megfogadták.
Azzal nekicammogtak az erdőirtásnak, onnan meg a szántóföldeknek. Mentek, mendegéltek. Egyszer azonban elfogyott az ennivalójuk.
Szomorúan kullogtak egymás mellett.
- Hej, de ehetném, testvér! - szólt a fiatalabb.
- Én is! - lógatta buksi fejét a másik.
Amint mentek, mendegéltek, nagy kerek sajtot találtak, de nem tudtak elosztozni rajta, nem tudták elosztani igazságosan. Irigyen civakodtak, huzakodtak, morogtak, amikor közibük toppant a róka.
- Min vitatkoznak, medve komák? - kérdezte a Ravaszdi.
Elmondták.
- Sebaj! Majd elosztom én igazságosan!
- Jó lesz biz az, jó lesz! - hagyták helyben a dörmögők.
Azzal fogta a róka a sajtot, eltörte kétfelé. Úgy intézte, hogy az egyik fele szemlátomást nagyobb legyen a másiknál.
Fölmordult egyszerre mindegyik mackó:
- Ez nagyobb!
- Csak lassan, mackók! Türelem!
Azzal jó darabot leharapott a nagyobb feléből. Most meg a kisebb lett nagyobb.
- Így se jó! - békétlenkedtek a mackók.
- Ugyan, ne türelmetlenkedjenek már! Értem én a magam mesterségét!
Le is harapott a nagyobbik darabból egy jókora falatot.
Most megint az lett a kisebb.
Így ment az osztozkodás addig, míg a róka alaposan jól lakott. A két medvebocsnak alig-alig maradt a sajtból, mikorra egyforma lett a két darab.
- No jó étvágyat, medvebocsok! - mosolygott a róka, és otthagyta őket faképnél.

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 11 hónapja

Sulyok Gizella: Szép álmokat, Sün Dani!

Üres már a
gólyafészek,
mesze szállnak
ludak, gémek.

Avarhalom
izeg- mozog,
Süni Dani
benne szuszog.

- Üzenetet
küldött a Tél
holnapután
útrakél!-

- Ecc, pecc,
sósperec
Süni, te is
Elmehetsz!-

- Vadludakkal, gigágá,
én nem futok világgá!
Sárga avart szedegetem,
téli vackom bélelem.

Zirr- zurr
sietek,
puha vánkost
cipelek.

Mire itt az
Álommanó
meleg ágyat
készítek!-

Válasz

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET üzente 11 hónapja

A varjú meg a páva

A palota kertjében egy fekete varjú szállt le az egyik narancsfa ágára. A szépen ápolt füvön egy páva lépkedett nagy peckesen...
„Hogyan lehet megengedni egy ilyen fura teremtésnek – károgott a varjú –, hogy betegye ide a lábát! Olyan kevélyen járkál, mintha maga a szultán volna személyesen, pedig a lába kifejezetten rút. A tolla meg milyen förtelmesen kék! Ilyen színt én sohasem vennék magamra. A farkát meg úgy húzza maga után, akárcsak egy róka.”
A varjú ekkor elhallgatott, és várta, mi lesz. A páva egy darabig nem szólt, majd szomorkásan elmosolyodott, s azt mondta: „Azt hiszem állításaid nem felelnek meg a valóságnak. Azt mondod, kevély vagyok, mert egyenesen tartom a fejemet, olyannyira, hogy vállamon feltarajzik a toll, nyakamat pedig rút toka csúfítja. De valójában legkevésbé sem vagyok kevély. Pontosan ismerem a magam fogyatékosságait, és tudom, hogy lábamat csupasz, ráncos bőr borítja. Éppen ez okoz bánatot, és emiatt hordom magasan a fejemet, hogy ne kelljen látni a lábamat. Te csak azt látod meg rajtam, ami csúf. Erényeimet, szépségemet nem veszed észre. Neked még nem tűnt fel ez? Amit te csúfnak nevezel, az emberek éppen ezért szeretnek engem.

Válasz

La Fontaine: A tücsök és a hangya

Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.

Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.

"Búzát? - szólt a hangya sógor. -
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?"

"Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam - szólt szerényen
tücsök mester. - Aki kérte,
nótát húztam a fülébe."

"Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor - szólt a hangya -
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok."

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET írta 2 napja a(z) Szabad Fórum fórumtémában:

Kányádi Sándor: Nagyanyó- kenyér Búzát vittem a...

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET 2 napja új videót töltött fel:

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET 2 napja új videót töltött fel:

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET 2 napja új blogbejegyzést írt: A király kenyere

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET 2 napja új blogbejegyzést írt: Egy búzaszem története

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET 2 napja új blogbejegyzést írt: Móra Ferenc nyári verse

DVORZSÁKNÉ VARGA ERZSÉBET 1 hete új videót töltött fel:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu