Varga Katalin: A barna mackó kuckója

A barna mackó sok, erős fából kuckót rakott, mert látta, nemsokára jön a tél.

Arra jött a kékcinke.

– Kié ez az erős kuckó? Méz Ároné, a mackóé?

Jó lenne itt lakni nekem is!

– Tessék! Tessék! – tessékelte be a barna mackó.

Most már ketten voltak.

Arra sétált az őzike.

– Nini! Kuckó! Erős! Barna! Ki lakik itt?

– A barna mackó és én, a kékcinke – felelte a cinke.

– Bár itt laknék én is – bőgött az őzike -, nemsokára jön a tél, és én félek tőle!

– Tessék! – tessékelte be a barna mackó.

Jött a kis borz.

– Barna kuckó, erős kuckó! Ki lakik itt?

– A barna mackó, a kékcinke és én – felelte az őzike.

– Jó lenne itt laknom nekem is! – kiáltott a kis borz

– Tessék! – terelte be őt is a barna mackó.

Nemsokára arra futott két rémült béka.

– Brekeke! Brekeke! Itt a tél! Jaj nekünk!

– Ne sírjatok! – kiáltott a kis borz. – Itt a kuckó! Bújjatok be!

Bebújtak.

Jött a cincér, a kabóca, a tarka fácán. Jött a kis sün és a mezei pocok. Jött a mókus és a nyúl.

Utoljára érkezett Rőt Elek, a róka. A barna mackó őket is betessékelte a kuckóba. Jókor, mert már követte őket a tél. A barna mackó a kuckót be is zárta.

S ekkor érkezett a farkas. Üvöltözött, kiáltozott.

– Méz Áron! Te kócos állat! Miért zártál ki ebből a jó erős kuckóból? Én is itt akarok telelni.

– A kuckó már tele van – felelte a barna mackó.

– Elférek a sarokban – üvöltötte a farkas.

– Ott a borz, a kis sün és a nyúl lakik.

– Elférek az ajtó előtt.

– Ott Rőt Elek, a róka van.

– Elférek az asztal alatt.

– Ott a fácán ült le az őzikével.

– Elférek az ágy alatt.

– Ott a kékcinke, a mezei pocok lakik és a két béka.

– Elférek talán a falon is – felelte a farkas, mert már erősen fázott.

– Ott a cincér és a kabóca ül.

– Barna mackó! Jó Méz Áron! Barátom! – sorolta a fázó farkas. – Egy kis rést kérnék!

– Nem! Nem! – rázta a fejét a barna mackó.

– Farkasnak nem raktam kuckót. A kis állatok rám bízták életüket, és félnek a farkaskörmöktől. Én őrzöm téli álmukat, őrzöm békéjüket. Keress más kuckót!

Futott, futott a farkas a néma utakon, a zúzmarás fák között, ám kuckót nem talált. Sokan látták a barna mackó kuckója előtt üvöltözni. A kuckó néma volt. A kis állatoknak nem kellett félniük a farkastól. Erős, okos állat, a jó barna mackó óvta életüket.