A gomba alatt

A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle,

Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt. és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.

Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához

- Hangyácska, Hangyácska engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!

- Már hogyan is engedhetnélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen hogy elférek alatta?!

- Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.

Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott.

futva jön Egérke.

- Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik  a víz rajtam!

- Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.

- Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!

Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni.

Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:

Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!

- Nincs már több hely!

- Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!

- Na jól van.

Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is.

Ekkor a nyúl ugrott ki a tisztásra és meglátta a gombát

- Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!

- Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!

Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.

- Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte

- Nem láttuk bizony!

Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.

- Nem itt bújt el?

- Ugyan, hogy bújt volna ide?

Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.

Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.

A Hangya elgondolkodott, és azt mondta:

- Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mind az öten elfértünk!

- Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki.

Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján a Béka ült, és jóízűen nevetett:

- Ó, ti okosok! Hiszen a gomba....

A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.

Mindannyian a gombára néztek és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.