Jékely Zoltán: A három pillangó

 

 

 

 

 

 

 

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.

 

 

 

 

 

 

 

De hirtelen beborult az ég.  Közeledett a vihar.

 

 

 

 

 

 

 

- Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.

 

 

 

 

 

 

 

- Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.

 

 

 

 

 

 

 

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.

 

 

 

 

 

 

 

De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.

 

 

 

 

 

 

 

- Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.

 

 

 

 

 

 

 

És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:

 

 

 

 

 

 

 

- Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 

 

 

 

 

 

 

 De a tulipán így felelt:

 

 

 

 

 

 

 

- A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.

 

 

 

 

 

 

 

Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;

 

 

 

 

 

 

 

- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!

 

 

 

 

 

 

 

A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.

 

 

 

 

 

 

 

- Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.

 

 

 

 

 

 

 

Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:

 

 

 

 

 

 

 

- Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 

 

 

 

 

 

 

De a tulipán így felelt:

 

 

 

 

 

 

 

- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.

 

 

 

 

 

 

 

Erre a fehér pillangó így felelt:

 

 

 

 

 

 

 

- Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsemhogy elhagyjuk egymást.

 

 

 

 

 

 

 

A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.

 

 

 

 

 

 

 

- Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

 

 

 

 

 

 

 

De a szívtelen tulipán így felelt.

 

 

 

 

 

 

 

- A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.

 

 

 

 

 

 

 

- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.

 

 

 

 

 

 

 

Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.

 

 

 

 

 

 

 

           Süss fel nap, süss fel nap,

 

 

 

 

 

 

 

           Szárogasd meg szárnyamat,

 

 

 

 

 

 

 

      Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó.

 

 

 

 

 

 

 

A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.

 

 

 

 

 

 

 

S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap.