A kakaska meg a babszem 

Volt egyszer egy kakas meg egy tyúk. A kakas mindig csak sietett, mindig csak sietett, a tyúk meg csak mondogatta:

– Ne siess úgy, te kakaska! Ne siess úgy, te kakaska!

Egyszer felkapott a kakas egy babszemet, de a nagy sietségben a torkán akadt. Torkán akadt, se nem szuszog, se nem hall, elterül a földön, mint a holt.

Megrémült a tyúkocska, rohan a gazdasszonyhoz, s kiabálja:

– Jaj, gazdasszonykám, hamar adj egy kis vajacskát, hadd kenjem meg vele a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske!

Azt mondja a gazdasszony:

– Szaladj hamar a tehénhez, kérj tőle tejecskét, hadd köpüljek vajacskát belőle!

Rohan a tyúkocska a tehénhez.

– Kedves tehenecske, adj hamar egy kis tejecskét, tejecskéből a gazd­asszony köpül vajacskát, vajacskával megkenem a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske!

– Eredj hamar a gazdához, hozzon nekem friss füvecskét!

Szalad a tyúkocska a gazdához.

– Gazda! Gazda! Hamar adj a tehénnek friss füvecskét, ad a tehén jó tejecskét, tejecskéből a gazdasszony köpülni fog jó vajacskát, vajacskával megkenem a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske.

– Szaladj hamar a kovácshoz kasza után!

Rohan a tyúkocska hanyatt-homlok a kovácshoz.

– Kovács, kovács, gazdámnak egy jó kaszát adj! Gazdám ad a tehénnek jó füvecskét, a tehén ad jó tejecskét, a gazdasszony köpül belőle jó vajacskát, avval megkenem a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske.

Adott a kovács a gazdának új kaszát, adott a gazda a tehénnek friss füvecskét, adott a tehén jó tejecskét, köpült a gazdasszony jó vajacskát, odaadta a tyúkocskának.

A tyúkocska megkente vele a kakaska torkát. Kiszökött belőle a babsze­mecske. A kakaska felugrott a földről, s elkiáltotta, ahogy a torkán kifért:

– Ku-ku-rikú!

(Áprily Lajos fordítása)