Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy ravasz, büszke róka. Az a róka, ahogy ott járogatott künn a mezőn s az erdő mellett, meglátott egy sasmadarat, hogy az hogy repül. Elnézte untig, untig, amíg a sas leereszkedett. Mikor megközelítette a rókát, hát a róka megszólította:

- Te sas koma, mit fizessek neked, hogy taníts meg engem is repülni?

Hát a sas is furfangos volt. Leszállott közel hozzá, s azt mondja neki:

- Nem kell fizess semmit - azt mondja -, ha olyan kíváncsi vagy, én ingyen is megtanítalak repülni.

- Hát az igazán nagyon jó lesz.

- Na, ha annyira meg akarsz tanulni repülni, akkor fogózzál bele a farkamba!

A róka ügyesen belefogózott a farkába, s megindult vele a sas felfelé. Repült, repült, repült, s mikor elbágyadt, azt kérdi a rókától:

- Te róka koma, látod-e még a földet?

Lenézett a róka, s azt mondja:

- Még látom.

- Na, akkor tartsd a farkamat, akkor még ne ereszd el.

Még repült a rókával felfelé, felfelé, felfelé. Egy darab idő múlva kérdi megint:

- Nahát, most látod a földet?

Azt mondja a róka:

- Még most is látom.

Hát a róka nehéz volt, a sas csak nehezen tudott repülni. De azért csak nekirugaszkodott, s repült, repült, repült. Harmadszor is megkérdezte:

- Na, róka koma, hát még most is látod a földet?

Azt mondja a róka:

- Most már nem látom.

- Na, ha nem látod, akkor ereszd el a farkamat!

S akkor a róka eleresztette a sasnak a farkát, s akkor jött lefele, amilyen nehéz volt a róka, olyan sebességgel. Mikor már ért le, örvendezett a róka:

- Hogy tudok én repülni!

Mikor már látta a földet, hát látta, hogy a földön egy szenescsutak van. Azt mondja neki nagy büszkén:

- Állj félre, te szenescsutak, mert reád esem s agyonütlek!

Hát a csutak hogy álljon félre? Nem tud az félreállni. S a róka reá esett, s ott is maradt abban a helyben. A sas leszállott, s jól kikacagta a rókát. Azután felszállott s elrepült, s máig is él, ha meg nem halt.