A vajaspánkó  

    Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:

    -Süss nekem anyjuk vajaspánkót!

    -Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.

    -Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.     

    Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.

    Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.  Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.

    -Megeszlek te vajaspánkó!

    -Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!  A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem

Elmondom eredetem:

Magtárban sepertek,

Kosárról kapartak

Tejfellel kevertek

Kemencén sütöttek

Ablakon hűtöttek.

Megszöktem az otthonomtól

Gazduramtól, asszonyomtól

Mért féljek nyúl tőled?

Megszököm előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.

    -Megeszlek te vajaspánkó!

    -Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.  És fújni kezdte:

Vajaspánkó a nevem

Elmondom eredetem:

Magtárban sepertek,

Kosárról kapartak

Tejfellel kevertek

Kemencén sütöttek

Ablakon hűtöttek.

Megszöktem az otthonomtól

Gazduramtól, asszonyomtól

Megszöktem a nyúltól,

Miért féljek farkas tőled ?

Mindjárt megszököm előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.

    -Megeszlek te vajaspánkó!

    -Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?  S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem

Elmondom eredetem:

Magtárban sepertek,

Kosárról kapartak

Tejfellel kevertek

Kemencén sütöttek

Ablakon hűtöttek.

Megszöktem az otthonomtól

Gazduramtól, asszonyomtól

Megszöktem a nyúltól,

Ordas farkas úrtól,

Miért félnék medve tőled?

Megszököm mindjárt előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.

    - Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!  De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem

Elmondom eredetem:

Magtárban sepertek,

Kosárról kapartak

Tejfellel kevertek

Kemencén sütöttek

Ablakon hűtöttek.

Megszöktem az otthonomtól

Gazduramtól, asszonyomtól

Megszöktem a nyúltól,

Ordas farkas úrtól,

Mackó Miska úrtól,

Miért féljek hát tetőled?

Megszököm könnyen előled!

    -Felséges ének! - szólt a róka.  Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!

    Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:

    -Vajaspánkó a nevem...

    Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.

    Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

    "Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"

(orosz népmese) Fordította Rab Zsuzsa