Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja 

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:   - Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.   - Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.   De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Megharagudott erre a török császár.   - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba.   A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban:   - Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.   A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába.   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:   - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.   A szolgáló megint megfogta a kis kakast, az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi:   - Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet!   Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba.   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.   - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak.   A szolgáló belévetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:   - Szídd fel begyem a darázst; szídd fel begyem a darázst!   Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.   - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!   Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.   - Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.   Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe.   Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:   - Ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát!   A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár.   - Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját.   Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga mondókáját:   - Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt! - Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét.

A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.