Lúdas Matyi 

Élt egyszer egy kis faluban egy szegény asszony.

A szegény asszonynak csak egy lusta fia és néhány lúdja volt.

Matyi, a fiú nem járt dolgozni, nem segített otthon az anyjának, mindig csak lustálkodott: nyáron egy fa alatt,

télen pedig a meleg konyhában.

Egyszer vásárt tartottak Döbrögben.

Azt gondolta Matyi, jó lenne világot látni!

Elvitte hát a ludakat a vásárba.

Döbrögi, a földesúr meglátta a szép ludakat, és meg akarta venni őket.

Nagyon keveset akart fizetni, de Matyi nem engedett az árból.

Ekkor az úr parancsot adott a katonáinak: a katonák elvették a ludakat, és elverték a fiút.

Matyi megfogadta, hogy háromszor fizeti ezt vissza Döbröginek!

Matyi a verés után világgá ment.

Sokfelé járt, mesterségeket és nyelveket tanult.

Amikor évek múlva hazatért, Döbrögben éppen új kastélyt építettek.

Matyi olasz ácsnak öltözött.

Döbrögi nagyon megörült a külföldi mesternek.

Megbízta a tető elkészítésével, és kiment vele az erdőbe alkalmas fát keresni.

Matyi az erdőben egy fához kötötte, és jól elverte Döbrögit.

Aztán Döbrögi zsebéből kivette a ludak árát, és azt mondta:

„Nem vagyok én ács, hanem Lúdas Matyi. Ez volt az első!”

Döbrögi nagyon beteg lett a veréstől.

Ágyban feküdt, és mindene fájt: a háta, a dereka, az oldala.

A helyi orvosok nem tudtak segíteni.

Matyi most német orvosnak öltözött.

Döbrögi nagyon megörült a külföldi mesternek, és magához kérette.

Matyi megvizsgálta a beteget, majd mindenkit elküldött a házból gyógyfüveket keresni.

Amikor egyedül maradtak, Matyi másodszor is jól elverte Döbrögit.

A ládából kivette a ludak árát, és azt mondta:

„Nem vagyok én orvos, hanem Lúdas Matyi. Ez volt a második!”

Döbrögi ezután mindenhová csak kocsin járt, és katonák kísérték.

Egyszer megint vásárt tartottak Döbrögben.

A vásárba eljött Döbrögi is és Matyi is.

Egy legény egy pompás lovat árult, de nagyon drágán.

Azt állította, nincs annál gyorsabb ló az egész országban.

Matyi azt mondta a legénynek, lovagoljon Döbrögi kocsija mellé, és kiáltsa, hogy ő Lúdas Matyi.

Ha nem fogják el, akkor valóban gyors a lova, és megveszi, ha elfogják, vége van!

A legény belement az alkuba.

Amikor elkiáltotta magát, minden katona, még a kocsis is utána lovagolt, Döbrögi pedig egyedül maradt.

Matyi ekkor Döbrögi mellé lépett, és azt mondta:

„Nem az a legény Lúdas Matyi, hanem én vagyok! Most jön a harmadik! De ne féljen az úr, több már nem lesz!”

Harmadszor is jól elverte Döbrögit, majd az erszényéből kivette a ludak árát.

Ezután Matyi örökre eltűnt a vidékről, Döbrögi pedig megjavult.