Mentovics Éva: Tapsi család húsvéti kalandja

Tapsi család sürgölődik. Igen nagy az izgalom.

A sok ecset és vízfesték kint van már az asztalon.

Most már csak a tojásokat kell elhozni délután, 

s kezdődhet a díszítgetés akár már ma, négy után.

Tapsi apó kosarat fog, s elballag a tanyára.

Három fia nyúlcipőt húz, s titkon oson utána.

Szuszi, Muszi s a kis Nasi óvatosan követi.

Nasi közben füvet rágcsál, mert azt nagyon szereti. 

Tapsi apó gyorsan baktat, s közben vígan fütyörész.

Három fia elfáradt már, a s zöld réten heverész.

Hanyatt fekve pihengetnek, lustálkodnak, henyélnek,

jókedvükben kacarásznak, és vicceket mesélnek.

Tapsi apó már a tanyán beszélget a kecskével, 

ki eközben komótosan friss salátát ebédel.

Tyúkanyó is előkerül: – Szervusz Tapsi, épp vártunk!

Gyere, nézd meg! Húsvétra már összegyűlt a tojásunk. 

Tapsi apó arca ragyog, és vidáman felnevet:

– Bori mama, ennek biztos örülnek a gyerekek! 

Tapsi anyó otthon buzgón rajzolja a mintákat.

Nagy izgalom, gyerekzsivaj tölti be a kis házat.

Szuszi, Muszi s a kis Nasi biztos segít eleget,

hogy a sok szép új mintának örüljön a sok gyerek. 

Nyúl apóka már a tojást pakolná a kosárba,

ám  úgy érzi, zord tekintet szegeződik hátára.

Hátrafordul, lába remeg, lélegzete elakad,

a ház mellől felé szalad lihegve egy fenevad.

Annyit se mond, hogy habakukk, gyorsan szedi a lábát,

hogy sebesen szaladhasson, otthagyja a kosárkát.

A házőrző – ügyes vadász – gyorsan szalad utána.

Tapsi apó folyón kel át, hogy a kutyát lerázza,

ám a Kópé ravasz kutya, neki minden sikerül.

Hogy nyúlapót elkapja-e?  Rövidesen kiderül…

Ezalatt egy vén tölgy mellett sok éhes kis rókafi

anyja fülét harapdálja: – Van a spájzban valami?  

– Az utolsó falat kaját most nyeltétek le éppen –

morgolódott róka mama, s férjét kérte ekképpen:

– Drága férjem! Elmehetnél az erdőbe vadászni.

Hozzál nyulat, de jó volna egy fácán, vagy akármi. 

Elindult hát róka papa s óvatosan szaglászott,

s remélte, hogy hamarosan megtölti a nagy zsákot.

Szuszi, Muszi, s a kis Nasi mindeközben a réten

tarka-barka virágokból szép nyakláncot köt éppen.

Azután meg kergetőznek, fogócskáznak, mókáznak.

Harsogásuk, víg nótájuk fel is tűnt a rókának.

Csipkebokor rejtekéből kileste a nyulakat,

s arra gondolt: „Ez lesz ám csak a családnak a jó falat!”

Szép, nagy zsákját le is tette, ott, a bokor tövébe,

s iramodott, hogy a három kis nyulacskát elérje.

Szuszi, Muszi, s a kis Nasi észrevette a rókát,

s hogy ravaszdit kicselezzék, meg is lelték a módját.

Három testvér ijedtében háromfelé szaladt el.

Vén ravaszdi azt sem tudta, hogy melyiket kapja el?

Tétovázott, majd elindult a kis Nasi nyomába…

Tapsi apó épp odaért, s a vadász eb utána.

Kópé kutya meglepődött: – Ni csak, ott az ellenség!

Ő lopta el még a télen Miklós gazda kedvencét. 

Nem sokáig gondolkodott, hagyta futni a nyulat.

– Fuss csak róka, majd meglátjuk, hogy a végén ki mulat?! 

Elindult a róka után réten át, és völgyön át,

patak partján, bozót mellett szimatolta a nyomát…

– Neveletlen rossz kölykei! Hogyan került mind ide?

Szedjétek a tappancsokat! Szaporábban, ízibe’!

Egy arasznyi sincs a füle, s kint sétál a vadonba’.

Büntetetésből nincs vacsora, s irány be a sarokba! 

Szuszi, Muszi, s a kis Nasi minden tagja reszketett,

de örömmel elfoglalták sarokban a kis helyet.

– Végre itthon! – szipog Nasi, s bambul ki az ablakon.

– Még így is jobb, mint rókánál a terített asztalon! 

Tapsi apó szusszan egyet, s visszamegy a tanyára.

Meg is fordul, míg a Kópé vadászik a rókára.

Másnap aztán friss erővel nekilát a kis család.

Pingálják a sok szép tojást: sárgát, kéket és lilát…

Vasárnapra, hajnaltájban elkészült a sok tojás.

Tapsi papa szét is hordta, kezdődhet a locsolás.

Azóta csak azt susogja tölgyes erdő, tarka rét:

Kópé kutya mentette meg három nyuszi életét.