Enyedy György: Tojásfestés - bökkenőkkel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár nappal húsvét előtt jókora plakátot szegeztek ki a Kerekerdő közepén álló bikkfa törzsére:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FIGYELEM, FIGYELEM!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NAGY HÚSVÉTI TOJÁSFESTŐVERSENYT

 

 

 

 

 

 

 

 

 

RENDEZÜNK KEREKERDŐ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VALAMENNYI TAPSIFÜLES NYUSZIJA RÉSZÉRE.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A LEGSIKERÜLTEBB HÚSVÉTI TOJÁST

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MALOMKERÉK-NAGYSÁGÚ KÁPOSZTAFEJJEL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JUTALMAZZA A VERSENYBIZOTTSÁG.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Ejha! – álmélkodott Tapsi Lajkó, amikor elolvasta a plakátot. – Hallod, Miska? – fordult a pajtásához. – A legsikerültebb tojást malomkerék-nagyságú káposztafejjel jutalmazzák!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Hallom, hallom – bólogatott Makmak Miska.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Nevezzünk be mi is a versenyre! – indítványozta Tapsi Lajkó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Hát nevezzünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Az ám! De valami nagyszerű ötlet kéne!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Úgy bizony!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Hopp! – rikkantott fel ekkor Tapsi Lajkó. – Kitaláltam valamit: fessünk virágokat a tojásokra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Virágokat?! – meresztett nagy szemeket Makmak Miska.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Hát persze! Virágokat! Ez teljesen eredeti ötlet! – lelkendezett Tapsi Lajkó. – Virágos tojásokról még sosem hallottam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Én sem – ismerte be Makmak Miska.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Fogjunk hát nyomban hozzá a festéshez!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- A legelső tojásra harmatos rózsaszálat pingálok! – jelentette ki Tapsi Lajkó, mihelyt hazaértek és előszedték az ecsetet meg a festékesbögréket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- - Jó! – egyezett bele Makmak Miska, és az ecsetet bemártotta a piros festékbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Így ni! – mondta elégedetten Tapsi Lajkó, amikor elkészült a rózsával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Most még szárat festek neki – két levélkével! … Addsza a zöld festéket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Máris adom! – készségeskedett Makmak Miska, és a zöldfestékes bögre után nyúlt. – Azazhogy mégsem … Sajnos, nincs zöld festékünk! Kifogyott! – motyogott szomorúan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Micsoda-a-a-a? Kifogyott a zöld festék?! – ijedt meg Tapsi Lajkó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Egy csepp sincs a bögrében!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Akkor hogyan fessek szárat a rózsának? Nem mondanád meg?! – fortyant fel Tapsi Lajkó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Nem tudom – nyögte Makmak Miska.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Telefonálnunk kell a festékgyárba, hogy küldjenek sürgősen zöld festéket … Irány a posta! – pattant fel Tapsi Lajkó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Halló! Tarkabarka Festékgyár?! – lihegett bele a kagylóba a futástól kifulladva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Igen! Itt a Tarkabarka Festékgyár beszél!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Küldjenek kérem sürgősen egy bögre zöld festéket Tapsi Lajkó címére a Kerekerdőbe …

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Sajnos, egy szemernyi zöld festékünk sincs raktáron – hallatszott akkor a kagylóból. Egy jó tanáccsal azonban szolgálhatunk: keverjen a krrk-krk-katt festékhez krrrk-katt festéket, és olyan szép zöld színt nyer, hogy no!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Halló! Halló! Ismételje meg, kérem, amit mondott, mert recsegett a készülék! – kiáltott bele Tapsi Lajkó izgatottan a kagylóba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkor azonban nagyot kattant valami, és a telefon elnémult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Letette – dadogta Tapsi Lajkó kétségbeesve. – Csak annyit hallottam, hogy valamilyen festéket kell keverni valamilyen festékhez, és szép zöld színt nyerek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Akkor nincs más hátra, minthogy végigpróbáljuk valamennyi festéket – csillant fel Makmak Miska szemecskéje.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Mondasz valamit! – rikkantott fel erre Tapsi Lajkó. – Futás haza!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Otthon legelőször is piros festéket kevertek a sárgához, és narancsszínt kapta. Aztán kékkel elegyítették a pirosat, aztán lila színt nyertek. Majd a piros festékhez kevertek fehéret, és az eredmény rózsaszín lett. Végül a fehérrel és a feketével próbálkoztak, zöld helyett azonban hamuszürkét kaptak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már egészen elszontyolodtak, amikor Makmak Miskának mentőötlete támadt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Te Lajkó! – kiáltott fel izgatottan. – A sárgához még nem kevertünk kék festéket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Az ám! – kapott a fejéhez Tapsi Lajkó, és kék meg sárga festéket löttyintett hirtelen egy tálacskába, majd amikor az ecsetjét végighúzta egy hófehér tojáson, nagyot ugrott örömében:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Hurrá!!! Megvan a zöld festék! – és nyomban nekilátott, hogy megfesse a piros rózsa hiányzó szárát és levélkéit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De pingált még a tojásokra másféle virágokat, kék nefelejcset, lila orgonaágat, és olyan gyönyörűre sikerült valamennyi, hogy cseppet sem csodálkoznék, ha a versenybizottság neki ítélné oda a malomkerék-nagyságú káposztafejet.